Iz 53,10 (Jézust megfosztják ruháitól és keresztre szegezik)
Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta
ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul
nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját.
Jézus, megérkeztél a koponyák helyére, a Golgotára. „Amikor a katonák
fölfeszítették Jézust, fogták
ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a
köntösét is.” (Jn 19,23). Eddig
egyedül vitted a keresztedet, egyedül jártad az utad, most azonban már az
emberek kezébe kerültél, mások bánnak el veled. Megkínoztak, felszögeztek a
keresztre és te alázattal viselted, nem védekeztél ellenük. Elvették ruháidat,
mindenedet, amid csak volt, látszólag még emberi méltóságodat is, és hagytad,
hogy megtegyék veled. Amikor életünk utolsó állomásaira érünk, amikor egy
betegség, vagy súlyos válsághelyzet áll elő, mindig arra kényszerülünk, hogy
valamit fel kell adnunk magunkból. Fel kell hagynunk régi szokásainkkal,
gondolkodásmódunkkal, bánásmódunkkal, ahhoz, hogy gyógyulás, kiengesztelődés
tudjon megtörténni. Milyen fájdalmas számunkra, elveszítenünk azokat a
dolgokat, amelyek jellemeznek bennünket. Te engedted, hogy megfosszanak téged
mindentől, mert tudtad, hogy a legdrágábbat nem tudják elvenni tőled: Isteni
mivoltodat. Uram, kérlek segíts nekünk felismernünk mi az, amiről le tudunk,
vagy esetleg kell is mondanunk, ami lecserélhető, feladható, amit el kell
engednünk. És kérlek segíts megerősödnünk örökké tartó értékünkben:
istengyermeki méltóságunkban: hogy a tieid vagyunk, és a te kezeidből senki sem
ragadhat ki bennünket. Add, hogy ahol egyre több dolgot, sőt saját életünket is
el kell engednünk, egyre mélyebben összekovácsolódjunk Veled.
Feladat a mai napra: Milyen
konkrét dolgot akarok ma elengedni, amihez különben nagyon ragaszkodom?