Jn
19,1-9
Erre
Pilátus előhozatta Jézust és megostoroztatta. A katonák
töviskoszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst
adtak rá. Aztán elé járultak, és így gúnyolták: „Üdvözlégy,
zsidók királya!” Majd arcul ütötték. Pilátus ismét kiment,
és így szólt hozzájuk: „Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek
meg: nem találom semmiben sem bűnösnek.” Jézus töviskoronával,
bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: „Íme, az ember!”
Mihelyt meglátták, a
zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: „Keresztre vele,
keresztre vele!” Pilátus ismét szabadkozott: „Vigyétek el és
feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek.” De a zsidók
nem tágítottak: „Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint
meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!” Ennek hallatára
Pilátus még jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és
újra megkérdezte Jézustól: „Honnan való vagy?”
A
héten ezen a jeleneten elmélkedtünk különféle megközelítésből:
A töviskoronával és bíborpalásban elővezetett Jézusról, akire
Pilátus így mutatott rá: „Ecce
homo” - „Íme,
az ember!”
Jézusban megláthattuk az ember vonásait. Mindenben hasonló lett
hozzánk, a bűnt kivéve (vö. Zsid 2,17), Hogy
feltárja az embernek magát az embert,
és megmutassa magasztos hivatását”.
A
mai napon szemléljük még egy kicsit ezt a jelenetet. Egy nagyon
érdekes dolog játszódik le: Amikor Pilátus rámutat Jézusra, a
zsidók és a szolgák a kereszthalálát követelik: „mert
Isten Fiává tette magát!” Tudjuk,
hogy Jézus nem Isten fiává tette
magát, hanem az is
volt. (Mi sem Isten gyermekeivé tesszük magunkat, hanem azok is
vagyunk). Ennek hallatára
Pilátus még jobban megijedt.
És megkérdezte Jézustól:
„Honnan való vagy?”
A világ fiai számára félelmetesek Isten igaz gyermekei.
Félelmetesek, mert életük mély misztérium számukra és mert az
igazság tükrei. Kétféle reakciót válthatnak ki az emberekből:
megtérést és Krisztus követését, vagy elfordulást és még
több bűnt. Talán még fülünkben csengenek az agg Simeon szavai:
„Íme, ő sokak
romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz,
amelynek ellene mondanak”
(Lk 2,34). Ugyanígy van a mi életünkkel is. De a
kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett. (Zsolt
118,22). Ez a mi reményünk!
Feladat
a mai napra:
Ma hálatelt szívvel élek azért, hogy Isten gyermeke lehetek.