Mt
16,22-26
Ettől
kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell
mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az
írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad. Péter
félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal:
„Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.” Megfordult
és rászólt: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem
arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek
akarnak.” Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki
követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen.
Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem
elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész
világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az
ember cserébe a lelkéért?
Jézus
nem titkolja el tanítványai elől, hogy mi vár rá: szenvedés és
halál. Tudatában van annak, hogy a szenvedést nem lehet kizárni
az életből, és hogy nem mindig fognak tapsolni neki, üldöztetés
is vár rá. Jézus szembenézett azzal, hogy hűséges Istenhez
tartozása miatt, fejét fogják venni. A szeretet útjához a
fájdalom, a szenvedés és a kereszt is hozzátartoznak. Szent
Teréz anya mondta: „Ne féljetek addig szeretni, amíg az fáj,
mert Jézus is így szeretett.”
Nehéz számunkra megérteni ezt a logikát, a szeretet logikáját,
mely az Isten logikája. A tanítványok sem értették, és a
szónokuk, Péter, tiltakozásának így adott hangot: „Isten
mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.”
Azért mondta ezt, mert szerette Jézust, és az ő logikája
szerint, nem kívánhatta annak, akit szeret, hogy szenvedjen, hogy
valami rossz történjen vele. Sokszor talán mi is így
gondolkodunk? Hogyan engedheti Isten, hogy baj történjen velünk
vagy valakivel, aki közel áll hozzánk? Legyen az egy betegség
(pl. amikor kiderült, hogy kisgyermekük autista, a szülők
méltatlankodtak azon, miért pont az ő gyermekük ilyen, miért
tette Isten ezt velük?), egy negatív változás a munkahelyen, vagy
egy fontos kapcsolatban. Ilyenkor elkezdünk kételkedni Isten
szeretetében: hogyan fér össze a szeretet és a szenvedés? Jézus
meghív minket arra, hogy belepillantsunk Isten logikájába: „Mert
a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és az én útjaim nem a
ti útjaitok.”
(Iz 55,8) „Aki meg
akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti,
az megtalálja.”
Az Isten paradoxona ez: ha odaadjuk életünket, visszakapjuk. Így
pl. az időt, amit a szülők a beteg gyermek ágya mellett töltenek,
nem elveszett idő, hanem ezalatt ők lesznek gazdagabb a
szeretetben. Kérjük Jézustól, hogy értesse meg velünk a
szeretet útját, és hogy mit jelent ezen az úton saját keresztünk
hordozása. Bátorítson bennünket, hogy nem egyedül járunk ezen
az úton és nem egyedül hordozzuk keresztünket, hanem vele
együtt.
Feladat
a mai napra:
Lemondok valamiről, amit a mai napra beterveztem, és helyette
gondoskodom valakiről. (pl. meglátogatok egy beteget, segítek
valakinek...)