ApCsel
1, 1-11; Ef 1, 17-23; Mk 16, 15-20
Az
első könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és
tanított kezdettől fogva addig a napig, amelyen felvétetett,
miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket
kiválasztott. Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik,
számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és
negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik.
Amikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak
el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: ,,Azt
hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban
néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Erre
az egybegyűltek megkérdezték tőle: „Uram, talán most állítod
helyre Izrael országát?” Ő azonban azt mondta nekik: „Nem a ti
dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az
Atya saját tetszése szerint határozott meg. A Szentlélek
eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot
tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában,
egészen a föld határáig.” Miután ezeket mondta, a szemük
láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől. S
miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt
meg mellettük fehér ruhában. Így szóltak: „Galileai férfiak,
miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett
mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.”
„Az
Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és
helyet foglalt az Isten jobbján.” (MK 16,19)
Urunk Jézus mennybemenetele, amelyet a mai vasárnapon ünnepel az
Egyház, azt jelenti, hogy embersége részesedik Isten hatalmában
és tekintélyében. Jézus Krisztus az Úr: övé minden hatalom a
mennyben és a földön. Ő „fölötte
áll minden fejedelemségnek, hatalomnak, erősségnek és
uralomnak”, mert az Atya „mindent
lába alá vetett”. Mint Úr
Krisztus, feje is az Egyháznak, mely az ő Teste. „Őt
magát pedig az egész Egyház fejévé tette: ez az ő teste, és
teljessége annak, aki mindent mindenben betölt.”(Ef 1,20-22).
A mennybe fölemelkedett és megdicsőült Krisztus, mivel
küldetését így teljesíti be teljesen, Egyházában itt marad a
földön. Nem olyan látható módon, mint a földi életében, hanem
elrejtve az emberek szeme elől. „Egy
felhő elfedte úgy, hogy tovább már nem láthatták”.
Krisztus az Egyházban él és cselekszik különleges módon, a
szentségek által. Krisztus így marad velünk, és azt kívánja,
hogy láthatóvá váljon rajtunk keresztül: „Tanúim
lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamariában, sőt
egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8).
Századokon át sok ilyen tanú volt, kezdve Jeruzsálemben Péter
apostollal, aki Pünkösdkor a Szentlélekkel eltelve bátran
hirdette a feltámadt Krisztust, István diakónussal, az első
vértanúval, folytatva egész Júdeában és Szamariában a többi
apostollal, tanítványokkal, sok-sok szenteken keresztül egészen
napjainkig.
Isten
elküldte a Szentlelket, és elküldi nekünk is, hogy mi is Jézus
tanúi legyünk. Kérjük a Szentlélek kegyelmét, hogy Krisztus
tanúiként tudjunk élni, életünk Róla szóljon.
Feladat
a mai napra: Arról elmélkedek,
Krisztusnak mely tulajdonságát fejezi ki számomra legjobban egy
kedves szentem élete. Eszerint próbálok élni ezen a héten.